Prológus

A nevem Elizabeth Graham. Egy teljesen átlagos 16 éves lány vagyok, szőke tincsekkel és zöldes-kékes szemekkel. Avagy mégsem. A családom egy volt nemesi család, akik a mai napig hatalmas befolyással rendelkeznek. És mint minden remek dolognak ennek is van egy árnyoldala. Van egy ostoba családi hagyomány, miszerint ha lánygyermek születik akkor azt 4 éves korában el kell jegyezni, egy másik befolyásos család fiával. Na és vajon mi történt?! Természetesen a hagyományokat követni kell, ezért már 4 éves korom óta foglalt vagyok. Hát nem remek?! Még soha nem láttam a srácot, nem tudok róla semmit. A megállapodás szerint a 18. születésnapomon lesz az esküvő, hát nem remek?! 16 vagyok, soha nem voltam még szerelmes, de 2 év múlva férjhez megyek.
Milyen beteg dolog ez.?!
Még csak 4 éves voltam!
Nem értem miért csináltak ilyet!
Nem a régi időkbe élünk ahol hercegek vagy királynők élnek.
A mai világban már nem szokás eljegyezni egy gyereket!
Az egyetlen ok ami miatt még épelméjű tudtam maradni az a legkedvesebb barátnőm, Carmen. Már kicsi gyerek korunk óta mellettem van, az évek folyamán olyanok lettünk mint a testvérek. Mindig meghallgat és még a legrosszabb napjaimon is mosolyt tud csalni az arcomra. És ott van még nekem William, aki nagyon jó barátom lett amikor elkezdtem a középiskolát. Rengetegszer megnevettet és sokszor segít a tanulásban is. De sajna így sem lehetek olyan mint a többi gyerek, mivel tőlem elvárják hogy tökéletes legyek. Mindent úgy kell csinálnom ahogy a nagykönyvben meg van írva.  De nem hagyom hogy bábuként rángassanak! Meg fogom találni a módját annak, hogy szabad lehessek, szabad mint a madarak.
Vajon rám talál valaha is a szerelem? Vajon, ha rám is talál boldog leszek e majd én is, vagy csak megkeseredek majd az érzéstől?